Dönci

Először is: ez volt életem első Cure-lemeze, nyilván magasra sorolom. Másodszor: 12 dalból 4 vidám(abb) is akad, ami egészen szokatlan leosztás. Harmadszor: a zenekar mindig erős volt nyitó és záró számokban, de talán soha nem találkozott ennyire jól ez a kettő, mint az Open és az End keretével. Negyedszer: ez a lemez is megérdemelne bőven egy újrakevert, feljavított hangzású változatot. Ötödször: csodálatos egyébként, hogy a Disintegration után egy ennyire erős, hangszerekkel is borongóssá varázsolt dalcsokrot voltak képesek megírni. Hatodszor: szövegileg is az egyik legerősebb Robert Smith-t kapjuk, aki valaha dalokat írt. Hetedszer: a legjobb szám a lemezen tényleg a From the Edge of the Deep Green Sea, amit Lepa kiválasztott, de ez korántsem jelenti azt, hogy a többi értéktelen lenne. Sőt, olyan magas a színvonal, hogy nagyon sok majdnem egyenértékű van. Hetedszer: ezen a lemezen különösen előjön, hogy Robert Smith amúgy mennyire elképesztően jó gitáros is amellett, hogy frontember, szövegíró, dalszerző és énekes. Mivel a Friday I'm in Love-ot úgyis mindenki ismeri, ezért álljon a gitározásra ékes példaként a Cut (az amúgy is egy méltánytalanul elhanyagolt szám).

Ha csak egy számra van időd: Cut

Lepa

Talán a legnépszerűbb Cure-album ez, de mindenképpen ezen van a legnépszerűbb számuk, a Friday I’m in Love. Kérdés, mennyire csak ez a sláger húzza felfele a lemez népszerűségét. Az biztos, hogy annak idején a csapból is az a dal folyt, még nekem is feltűnt zsenge 11 évesként, pedig akkoriban még nem annyira érdekelt a könnyűzene (viszont a szám megfogott). Viszont ha a többi dalt meghallgatjuk, rájövünk, hogy sokkal dominánsabbak a lassabb, kicsit szomorkásabb/elborultabb nóták a lemezen, a Friday tehát nem annyira jól jellemzi. Pedig mennyire csodás a …Deep Green Sea, a címadó To Wish Impossible Things, a Cut vagy akár a nyitószám – ezek is mehettek volna az MTV-n... Hiába, sok mindenről lemaradtak azok, akik nem ástak még le mélyebbre ennek a zenekarnak a műveiben. Nekem a leghosszabb szám jön be legjobban a mai hallgatáskor, de egyszerűen mind tökéletesnek tűnik. Vagy nem csak tűnik?

Ha csak egy számra van időd: From the Edge of the Deep Green Sea