Dönci

2004-ben ismét nagyot robbantott a Green Day, gyakorlatilag a semmiből. A csapból is az American Idiot, a Boulevard of Broken Dreams és a Holiday c. slágerek szóltak. Nem véletelen egyébként, hogy a koncertjeik magját azóta is ez a korong és a Dookie teszi ki. Mindenesetre az biztos, hogy a konceptlemezek közül az egyik legjobb (lett is belőle Broadway-musical). Szépen folynak egymás után a dalok, és nincs is igazán igénye az embernek arra, hogy A) ne sorban hallgassa őket; B) átléptessen bármit. És az sem vonható kétségbe szerintem, hogy a zenekar ekkor írta meg a legjobb dalát: a Jesus of Suburbiát. Ha valaki csak most kapcsolódik be a blogunkba, akkor egyrész üdvözöljük, másrészt jó olvasást/hallgatást kívánunk neki, és üzenjük, hogy ha a kedvenc lemeze nincs az eddig tárgyalt 997 között, valószínűleg a következő 3-ban lesz, harmadrészt azt javaslom, hogy ha nem is kenyere a hangszeres zene, szánjon 9 perc 8 másodpercet erre a szerzeményre, mert minden benne van, amit a Green Day valaha tudott, és mindebből a legjavát hozza.

Ha csak egy számra van időd: Jesus of Suburbia

Lepa

Aki esetleg lemaradt volna a 2000-es évekről, azok kedvéért leírom, hogy ez a lemez volt a Green Day karrierjének második csúcspontja, többszörös platina, és a fő slágereket (American Idiot, Holiday, Boulevard of Broken Dreams, Wake Me Up When September Ends) kábé mindenki ismeri, aki él és mozog. Raádásul a Dookie-val ellentétben ez nem csak egy egyszerű dalcsokor, hanem egy grandiózus, aprólékosan kidolgozott konceptlemez, szinte rockopera (amelyben ráadásul van két kisebb, öt „tételből” álló rockopera, a Jesus of Suburbia és a Homecoming). Az eddig felsorolt dalokat mind illik ismerni, de ha már odáig eljutunk, akkor nem olyan sok marad hátra… ráadásul valamiért nekem az Are We the Waiting is nagyon nagy kedvencem a maga egyszerűségében, főleg a Bullet in a Bible koncert-DVD óta. Egy szó, mint száz, ez 2004 legnagyobb albuma, tessék pörgetni!

Ha csak egy számra van időd: Homecoming