Dönci
Az első tracket nem nevezném dalnak. Az intro a legjobb szó rá. Nem is értem amúgy, miért volt rá szükség. Biztos jó ötletnek tűnt a stúdióban. A Spanish Castle Magic riffje tök híres, még én is ismerem. A Wait Until Tomorrow is frankó, az Ain't No Telling se rossz, viszont a Little Wing lassabb hangvétele nagyon tetszik. Jé, a Bold as Love is ismerős a végén. Igazából nem volt ez rossz lemez, szívesen hallgatnám máskor is.
B+ (7)
Lepa
Hú, de idegesítő az intró – fülessel főleg, a bal és a jobb sáv között húzkodják át a hangerőt, szörnyű. Mínusz egy ponttal indít az album. Az Up from the Skies tűrhető, de nem világmegváltó – mindenesetre sokkal előremutatóbb, mint ugyanebből az évből Aretha Franklin albuma. A Spanish Castle Magicben zúzás is van, elég kemény a korához képest. Aztán valami gagyiság következik. Az Ain't No Telling viszont tetszik, egyediek a ritmusok, nem az a tipikus 4/4. Na meg jó az is, hogy rövidek a számok. A Little Wing még jobb, szinte zseniálisnak nevezném az instrumentális intrót, de utána se rosszabb sokkal. Az If 6 Was 9 már elborultabb szám, nekem kevésbé jön be az ilyen. A She's So Fine-ban van valami The Who-s, olyan, mintha egy rockopera egyik tétele lenne. Bejön. A címadó Bold As Love jó zárás az albumnak. Kicsit megelőlegezi ez a zene a Red Hot Chili Pepperst. Vagány dolog lehetett akkoriban. Kap egy alsó A-kategóriát a borzalmas intró ellenére.
A- (8)
Virgin Listener Achievement
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.