Dönci

Na, sosem tudtam, hogy a Whole Lotta Love 1969-es. Elég durva, nagyjából egy évtizeddel későbbre tettem volna. Már csak ezért meghatározó ez a lemez. :) Nagyon király szólók vannak a dalokban. Meg tetszik az elborultság, és frankók a bátor ritmusváltások. A Moby Dick dobszólója is bejön – akkor is, ha azért elég minimál. Meg úgy az egész lemez tök jó hangulatú volt. Kap egy nyolcast, most jó a kedvem. :)

A- (8)

Lepa

Az első számot rögtön ismerem, pedig nem vagyok egy Zeppelin-tudós. Amúgy az album a szülinapom előtt 1 nappal (és 11 évvel) jött ki. Viszont az eleje inkább 70-es évekbeli hangzást mutat, mint hatvanast. A második és harmadik nóta is inkább blues, mint hard rock, inkább a rikácsolós énekhang miatt tekinthetünk a zenekarra a keményebb műfajok előfutáraként. A Thank You nyugisabb, kevésbé egzaltált részeket is hoz; ezért be is jön. Viszont pont ezért jól jön a Heartbreaker zúzása is utána. A lemez második fele is kicsit egybefolyik nekem így a háttérben hallgatva – a Moby Dick dobszólójára kapom fel a fejem, a többi része ennek is blues-rock volt. A Bring It On Home jó zárás – mindezzel együtt nem érzem átütő erejűnek az albumot.

B+ (7)