Lepa

Sejthettem volna, hogy péntek tizenharmadikán* valami Prince-félével lep meg a sors. Az első hangtól kezdve nem tetszik. Pedig nem vagyok elfogult. :) Sokáig az égvilágon semmi értékelhetőt nem hallok. A Darling Nikki az első, ami valamilyen szinten tetszik. Pfff, hát, szerettem volna utána is kiemelni valamit, de nincs mit. A záró Purple Rain grandiózus, de az is nyálas. A lemez egyetlen erénye, hogy 43 percbe sűrítve illusztrálja, miért is lehet utálni a 80-as éveket.

C+ (4)

Dönci

Hm, ahhoz képest, hogy nem szoktak tetszeni ezek a funky-diszkók, a Let's Go Crazy bejön, a végén a gitárőrület különösen. Mondjuk lehet, hogy nem ártana, ha ezt a lemezt is a filmmel össze tudnám kötni, mert nem láttam a Bíbor esőt. A Take Me with U is nagyon tetszett, a vonósok fergetegesek voltak. A The Beautiful Ones kellemes a háttérben, nem kapom fel rá a fejem, de nem is zavar. Hoppá, azért a „do you want him or do you want me” résztől eléggé király lesz. Kár, hogy 3 percet kellett várni arra, hogy megfogjon. A Computer Blue is közepesen indul, de a szóló az zseniális. Igazából ez az első Prince-lemez, ami eddig teljes egészében fogyasztható és kellemes is számomra. A Darling Nikki közepes volt, de a When Doves Cry érthető okokból világsláger. Az I Would Die 4 U sajnos lapos. A Baby I'm a Star is csak közepes. A címadó viszont talán a legnagyobb Prince-nóta a zenetörténelemben. A Top 3-ban mindenesetre benne van. És önmagában is 10 pontot ér. Az album összességében viszont „csak” 8-at.

A- (8)

* A hallgatás ideje 2015. november 13. volt, ami pont péntekre esett. Furcsa ez a megjegyzés, mert egyikőnk sem friggatriszkaidekafóbiás.