Lepa

Nem nagyon emlékszem, mennyire szerettem vagy nem szerettem a korábban hallgatott albumát. De az biztos, hogy mély nyomot nem hagyott. Az első szám egy kicsit queenes, korabeli pop-rock, a második egy nyálas kezdésű diszkószám. A harmadik Just the Way You Are szörnyen nyál; amúgy szerintem ismerem, biztos híres sláger, de szinte elcsöppen a nyáladzástól. Ebben az évben mennyivel jobb, vadabb, őszintébb zenék születtek! A Scenes from an Italian Restaurant szaxija is ezt a vonalat viszi tovább, akár egy 70-es szerelmesfilm háttérzenéje is lehetne. Utána kicsit funkysodik a dal, de ez már nem menti meg. Az Only the Good Die Youngot szintén ismerem, nem is gondoltam volna, hogy ez BJ – persze lehet, hogy csak feldolgozásokban hallottam. Amúgy eddig az a legjobb szám. A záró Everybody Has a Dreamig semmi más nem tűnik fel, ott meg csak az, hogy megint nagyon nyálba fordultunk. Nekem ez egy egyslágeres album (Only the Good Die Young).

B- (5)

Dönci

A Movin' Out (Anthony's Song) nagyon jó kis nyitány. Hangulatos, fülbemászó, slágeres, történetmesélős. A címadó is kellőképpen érdekes, és leköti a figyelmet. A Scenes from an Italian Restaurant váltásai is királyok. Utána viszont csak úgy elfolynak a semmilyen dalok. Fütyülés nélkül működne az utolsó szám, így sajna annyira nem. Egy gyenge hetes lesz.

B+ (7)