Dönci

Ha van érthetetlen kérdés a Rolling Stone 500 legjobb lemezével kapcsolatban, akkor az például az, hogy hogy maradhatott le a Definitely Maybe, amikor egy generáció számára határozta meg a popzenét a '90-es években a szigetországban. Láttam egy dokumentumfilmet az Oasisről, és ott mondták a tagok, hogy amikor Noel csatlakozott, és mutatott egy számot, amit ő írt, nem akarták elhinni, hogy ő írta, annyira jó volt. Ez volt a Live Forever. És persze, nyilván sokat tanultak a gombafejűektől ők is, viszont annyira energikus, annyira nyers, mégis annyira fülbemászó lett minden dal, hogy nem lehet elmenni csak úgy a lemez mellett.

Ha csak egy számra van időd: Live Forever

Lepa

Érdekes módon az első Oasis-lemez nem került fel a Rolling Stone listájára, pedig sokan a kilencvenes évek egyik legjobb debütáló albumának tartják. Egy magabiztos, ötletekkel teli, de mégis a kísérletezés helyett a konzisztens, kimért rokkolást választó banda benyomását keltik rajta a Gallagher-fivérek és társaik. Minden szám önmagában sláger, de mégsem emelkedik ki egyik sem túlzottan a többi közül – inkább a folyamatos színvonal a leginkább csodálatra méltó ezen a lemezen. Nagy kedvencem egyébként a levezető utolsó szám, az unplugged, egyszemélyes, kicsit countrys Married With Children, viszont az egyáltalán nem jellemzi a lemezt – nem úgy mint, az azt megelőző Slide Away, amely már előrevetíti a következő lemez gigaslágereit.

Ha csak egy számra van időd: Slide Away