Dönci

Az első három szám három különböző stílust képvisel, de különösebben egyik sem fog meg. A Stairway to Heaven meg szintén az a kategória, ami zenetörténeti jelentőséggel bír. A Misty Mountain Hop elég jó (akkor is, ha nem sok köze van a hobbitokhoz). Összességében nem annyira értem, miért került fel ez a lemez a listára. Bár hét pont alatt szerintem mindegyik megkérdőjelezhető, főleg, hogy definíció szerint mindegyiknek 10-esnek kéne lennie.

B (6)

Lepa

A Black Dog nagyon tökös kezdés, a korához képest főleg nagyon kemény szám. A második nekem nem annyira jön be, viszont a The Battle of Evermore megint nagyon hangulatos és nagyon egyedi is. Nem is tudom, milyen stílus ez. Akusztikus fantasy-blues-rock? A Stairway to Heaven meg nem véletlenül a leghíresebb számuk (talán). Gyönyörűen kezdődik, mint valami reneszánsz darab. Aztán átmegy egy kicsit premetálba, vagy legalábbis hard rockba. Jó kis íve van. Hoppá, a Misty Mountain Hopról nekem Középfölde jut eszembe (a Ködhegység). Vajon másnak is? A szövegének, ha jól értem, nem sok köze van Tolkienhez. Amúgy a zenei megoldások, harmóniák itt is nagyon jók. Aztán a Four Sticks hangulata kicsit kísérteties. Utána megint egy „reneszánsz" (de legalábbis akusztikus) kezdés jön a Going to Californiában. Szép szám ez is, akkoriban még tudtak nyálmentes balladákat írni a zenészek. A zárás egy progresszívabb, ismét keményebb rockhimnusz. Eklektikus az album, de egyáltalán nem zavaróan. Ez egy erős nyolcas; rég volt már ilyen jó album – sajnos – a listán.

A- (8)