Dönci

Elfogult leszek, az biztos, korábban ez volt a kedvenc U2-lemezem. Elég régen hallgattam, kíváncsi vagyok, most milyen lesz. A Zoo Station gitárjai meggyőzőek már az elején. A torzított ének pedig óriási. Jó lépés volt a zenekartól az elektronika irányába lépni. Az Even Better Than the Real Thing is egészen kiváló, csak dicsérni lehet. A One tökéletes sláger: rádióbarát, kellemes, fülbemászó, nem mellesleg a nyál határán táncoló, de még nem áteső szöveggel (oké, magyarul gáz lenne, de ilyen ez a popszakma), mégis az Until the End of the World nekem sokkal többet ad. Az nálam ilyen top 10-es U2-nóta. A Who's Gonna Ride Your Wild Horses hangulata is fergeteges. The Edge olyan gitáreffekteket talált erre a lemezre, mint még soha. Ó, a So Cruel dallamvilága is mennyire elkap, az ú-ú-zás is tökre működik a vonósokkal. A The Fly se véletlenül nagy sláger, bár meglepő, hogy ilyen gitárokkal játszották a rádiók. De talán ez a Nirvana érdeme, hiszen '91-ben azért visszahozták a mainstreambe a torzított gitárokat rendesen. A Mysterious Ways is kiváló. Az Ultra Violet is nagy kedvencem. Az Acrobat is frenetikus, a Love Is Blindness egy hangból álló gitárszólója pedig világszám. 10 pont lesz.

A+ (10)

Proud Owner Achievement

Lepa

A késői U2-t sokkal kevésbé szeretem, mint a korait, pedig azt se igazán. Csak az énekstílus szerintem rossz irányba fejlődött (meg a zene is). A kezdés például egyből nem tetszik, az Even Better… viszont jobb. A One szerintem nagyon szépnek akart íródni, de csak felső középkategóriás lett. A Who's Gonna Ride... szintén elmegy. A Mysterious Ways az első, ami igazán tetszik, rendelkezik egyfajta slágeres éllel, mégse sablonos a dallamvezetése. Az utána levő is elmegy, de ez nekem még mindig lagymatag. Az Ultra Violet a mélypont, simán lehagytam volna. Az Acrobat viszont nagyon jó zeneileg, talán a lemez csúcspontja. A záró darab megint elmegy, így teljesen egyértelmű az osztályzat, mert az egész album „elmegy”.

B (6)