Lepa

Egy évvel később jelent meg, mint a nemrég hallgatott másik Hendrix-album, az Axis. Azt szerettem. Itt az intró nyugodtan lemaradhatott volna. Utána nem rossz számok vannak, vagány, főleg a Cross Town Traffic. A Voodoo Chile királyos, és ismerem is szerintem. Durván nyúzzák a gitárt ebben a számban. Mondjuk 15 picit azért sok. Aztán még több gitárnyúzás jön, kicsit egybefolyik nekem az album. Az 1983 dallama viszont nagyon jó, tök eredeti, nagyon furcsa, kromatikusan ereszkedő az énekdallam. A Moon, Turn the Tides... egzotikus hangulata is nagyon megfog. Ez is majdnem 10 perc: úgy látszik, a hosszúak fognak meg most. Az All Along the Watchtower meg Dylan-nóta, jó az eredeti is, itt meg rendesen meg van bolondítva gitárokkal. Na, a végén van még egy Voodoo Child, ha 15 perc nem lett volna elég... és nem volt, mert ez is jó. A zseniális gitárnyűvések és a királyos feldolgozás miatt kap egy 8-ast ez is. '68-ban ez nagy zene volt!

A- (8)

Dönci

Hű, a címadó az elején mennyire jó kis pszichedelikus mutatvány. A Cross Town Traffic méltán világhírű felvétel. A Voodoo Chile élő felvétele is ügyes. Jó kis pszichedelikus blues az is. :) A Little Miss Strange elég szörnyű – legalábbis a vokálja. A Long Hot Summer Night is közepes. A Come on (Part I) pedig a Let the Good Times Roll feldolgozása, ami már sokszor előkerült a listán. (És amúgy miért nincs Part II?) A szóló nem egyszerű benne. Igazából utána ellaposodik a lemez, nagyon hasonló stílusú és hangulatú számok követik egymást. A Moon, Turn the Tides... zeneileg nagyon ott van. A Watchtower nem rossz, a Voodoo Child-repríz pedig szintén ügyes. Ez is egy hetest kap.

B+ (7)