Dönci

Az egyik legerősebb nyitósor a zenetörténetben. A „G-L-O-R-I-A” betűzésre visszautal később a Red Hot Chili Peppers is a Venice Queen című dalában. Nem mellesleg a Gloria váltásai is eléggé fantasztikusak. A Redondo Beach is zseniális. A Free Money is eléggé energikus. A Break It Up is nagyon bejön. Igazából sugárzik az energia ebből a zenéből, akkor is, ha nem feltétlenül hangos és zajos. A címadó egészen fergeteges a reprízzel együtt. Érződik, hogy Patti rá volt cuppanva a költészetre ekkortájt (is). Remek kis album egyébként, szerintem hozza a nyolc pontot simán.*

A- (8)

Lepa

Ez a csaj is egy érdekes figura volt, olvastam róla sokat A punk története c. könyvben. Mondjuk ő kevésbé volt önpusztító, mint a társaság, amibe keveredett, inkább egy elveszett költői lélek. Jó kemény szövegekkel is kezd a Gloria c. számban. Ismét egy dolog, amire a Green Day később referál: G-L-O-R-I-A, betűzve, kiabálva. Amúgy nem tűnt 7 percesnek a szám egyáltalán. A Redondo Beach lazább, reggae-sebb tónusú, hangulatos, de zeneileg nem kiemelkedő ez se. A Birdland már a harmadik olyan szám, ami hangulatilag megfog (a háromból), pedig zeneileg nem újítanak semmit. Lehet, hogy a koncerthangulat (merthogy élő albumról beszélünk) ad hozzá, lehet, hogy a PS-t övező, a felvételen is átszivárgó karizma. A Free Money viszont már zeneileg is szép. Aztán begyorsul és bedurvul, de továbbra is király. Vicces, hogy a koncert feléhez érve bejelenti, hogy „side two!”. Amikor meg beszél/szaval (pl. a Break It Up előtt), totális a csönd a közönségben. Biztos fantasztikus volt a hangulat a helyszínen. A Land: Horses is alátámasztja, hogy Patti koncertjei inkább egyfajta perfomanszok voltak. Aztán ennek a számnak a végén visszatér egy csomó dolog a Gloriából. No, az utolsó szám alatt derült ki, hogy nem egy élő album a Horses, csak van élő verziója is, és én azt hallgattam (amúgy 9-est kapott volna). Akkor most kezdődik elölről a kritika, immár a stúdióalbumról.**

A (9)

* Ez a vélemény az élő verzióról szólt, mert azt hallgattuk először tévedésből, illetve azért, mert jó volt. A studióalbumnál sem tapasztalható sok eltérés, ott is működnek nálam a dalok eléggé. Csak akkor írok, ha valami nagyon más.

** Hát, inkább nem írok sokat. Egy icipicit gyengébb a koncertnél, de csak azért, mert egymás után másodjára hallgatom végig ezeket a számokat. A The Who My Generationje viszont kellemes addíció. Az élő hangulat mindenesetre zseniális volt (durva azért, hogy bő 40 éves ez az album is, Patti Smith meg idén lehet 70 éves).