Lepa

Bárcsak lenne egy Proud Owner Achievementem! De a bakelitek vagy agyonhasználtak, vagy szuperdrágák – vagy mindkettő. Egyszer azért beszerzem. Arról lehet tudni, hogy egy album igazi klasszikus, hogy 16 évesen is annak érzed, és 30 fölött is. Ennél ez abszolút igaz, az első pillanattól kezdve magával ragad. A műveletlenebb nagyközönség általában a God Save the Queent és az Anarchy in the U.K.-t ismeri, de tele van más gyöngyszemekkel is, pl. Holidays in the Sun, Bodies... Szeretem, no. (New York című számra nem is emlékeztem, de az is jó.)

A+ (10)

Dönci

Talán a világ leghíresebb punklemeze, talán a világ leghírhedtebb punkzenekara. Halljuk, milyen zajt csaptak. A Holidays in the Sun tökös kezdés. Van egy idegesítő énekhang (amit nem is használnak éneklésre), gitárnyúzás meg minden. Tetszik. A Bodies is kellőképpen lendületes. A No Feelings pedig igazi slágeres dallamvilággal bír. Valószínűleg a God Save the Queen refrénje alapozta meg az angliai punk vonulatát. A Problems is nagyon jó. Van egyfajta hasonlóság a dalok között, ugyanakkor mégsem zavaró, hogy ugyanarra a mondanivalóra és felépítésre rendeződtek be. A Seventeen is a tinédzserkori lázadási faktort erősíti. Nem csoda, hogy legendás lemez lett ez is. Az Anarchy in the U.K. pedig szintén a 10 legismertebb punkdal között van. A New York kicsit lapos, bár a semmilyen szóló jól hangzik a végén. Az E.M.I. is derekas. Nyolc pontot hoz a lemez mindenképpen.

A- (8)