2016. április 15. 00:30 - Az 500 legjobb album 2 arca

30. Joni Mitchell – Blue (1971)

joni-mitchell-blue-300x300.jpg

Dönci

Az előző lemeze annyira nem jött be, de az All I Want határozottan tetszik az album elején. A My Old Man viszont szörnyen nyálas. Az utána lévő két szám sem köt le (a Carey kórusára felkapom a fejem, de aztán alábbhagy az érdeklődés). Hm, a végére a Carey visszaszerez magának, a címadó viszont megint elveszít. A California azért hangulatos, de az sem jobb hat pontnál. A River elejére azt hittem, hogy a Jingle Bells lesz – de mivel karácsonyi ének, nyilván nem véletlen. Olyan nagyon sok pozitívumot nem tudok elmondani erről a lemezről. 5 pont.

B- (5)

Lepa

Juhé, kezdődik a top 30! Vicces, amikor egy adott számcímmel létezik két teljesen különböző dal: az All I Wantról nekem mindig az Offspring-szám jut az eszembe, de ez se rossz. Amúgy Regina Spektor sokat tanulhatot Joni Mitchelltől, hasonlóképp ugranak fel a mélyekről a hirtelen jövő magas hangokra. A második My Old Manről még inkább RS jut eszembe (nem a rólingsztónz). De Nick Drake is beugrik – ez a női változata. Csendes, nyugis, akusztikus énekes-dalszerző. A Carey kicsit vidámabb, gyorsabb szám – tetszik az is. A címadó erős közepes, a California viszont királyos. A River kezdése tiszta Jingle Bells (nem véletlenül, a szövege is karácsonyos). Nem rossz átértelmezés. Sőt, nemcsak nem rossz, ez gyönyörű szám! Az utolsó annyira nem fog meg, de végighallgatom még egyszer a lemezt. Első benyomásom egy tip-top 9-es.

A (9)

Pedálember Achievement

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://500legjobb.blog.hu/api/trackback/id/tr848589180

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása