Dönci
Nem nagyon tudom hova tenni ezt a zenét. A Second Hand News semmilyen kezdés, a Dreams pedig hasonlóképp érdektelen folyatás. Nem zavar, de nem is igényel odafigyelést. A Go Your Own Way kellőképpen slágeres – és ez a legtöbb, ami elmondható róla. Ez megint egy olyan lemez, aminél nem értem, hogy került egyáltalán erre az 500-as listára, nemhogy a top 30-ba. Vagy tényleg felfoghatatlan, vagy velem (és az ízlésemmel) van valami baj. A Gold Dust Woman jó a végén, de 5 pontnál többet sajnos nem érdemel így sem.
B- (5)
Lepa
Aranyos számmal kezd, táncolható popnóta. A Dreams már lassabb, szétfolyósabb. Amúgy szép a női énekhang, de ennyi a pozitívuma. Utána megint egy vidámabb, kicsit népies hangulatú (értsd: keltás-folkos) dal jön, csak az énekszólama poposabb. A Don't Stop meg diszkószerű: eddig nagyon vegyes az album. Aztán egy szörnyen nyálas szöveggel kezdődő pop-rock nóta jön (Go Your Own Way). Ó, ezt ismerem is! A Songbirdnek viszont már nem a szövege nyálas, hanem a dallama. A lemez második fele elszelel: nem zavar, de nem is fog meg. Kiemelkedő pillanatok azért voltak szép számmal.
B+ (7)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal