Lepa
Eléggé hasonlít a nemrégiben hallgatott Waters-számra. Kicsit olyanok ezek a régi blues-nóták, mintha egymás feldolgozásai lennének. Ugyanakkor tagadhatatlanul jó hangulatot sugároznak. Ha akkor éltem volna (és Amerikában persze), biztos ilyeneket hallgattam volna.
A- (8)
Dönci
Muddy Waters ismét ugyanolyan bluest írt, mint amilyet mindig. Itt talán több a szóló, mint a Mannish Boyban, és amúgy nem is hangzik rosszul. De sokban nem tér el azért. 7 pontot ez is hoz.
B+ (7)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.