Dönci
Szégyen, nem szégyen, se az előadó, se a dal címe, se maga a szám nem ismerős. Mármint nyilván ismerős, mert klasszikus bluesos alapja van, de szerintem sosem hallottam. A 126. helyről ez engem meglep. De a refrén jó, a szaxofon kiváló és az énekhang is frankó a blueshoz. Első hallásra is magával ragadó. A sokadik nyolcas jön a sorban. Ez jó. :)
A- (8)
Lepa
Egy, a két nappal ezelőtti Berry-nótánál is 3 évvel régebbi, igazi ősrakendroll-szám. Elég hangulatos, és bármennyire is alap, nem érzem monotonnak. Jó, hogy akkoriban még tapssal is lehetett helyettesíteni a pergődobot, ma már senki se alkalmazza ezt. Lehet, hogy be kéne újra vezetni. Szerintem ott a helye a legjobbak között, de csak a többi 50-es dal közelében.
A- (8)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.