Dönci

Amennyit hallottam ebből a zenekarból, valószínűleg csak nyálas számokat tudtak írni. Ez is az. Ráadásul legalább egy évtizeddel meghaladta ezt a popzene. Bevallom, reménykedtem, hogy nem kell ilyen alacsony osztályzatot adnom, különösen nem a lista elején, de egyszerűen nem értem, miért kerül egy ilyen dal a 34. helyre, ami 1964-ben jelent meg, amikor már kint volt az A Hard Day's Night is. Nem akarom minden érdemét elvenni, jó az ének, csak az egész annyira kiszámítható, hogy az szörnyű.

C+ (4)

Lepa

Jó mély, öblös hangon előadott, de ezt leszámítva elég átlagos soulnótát kapunk a 34. helyen. Már lemondtam arról, hogy Radioheadek meg hasonló innovatív zenekarok fogják uralni a lista elejét, de tényleg botrányos, hogy hány ilyen van. Tudnak énekelni az „igazságos fivérek” is persze, és két és fél perc után kicsit élénkebb, átéltebb lesz az előadásmód, de nekem ez így is kevés az újrahallgatási vágy felélesztéséhez.

B (6)