Lepa
A szám közepén található csembalószólóig (ami állítólag amúgy zongora, csak módosított tempóval) nem is történik semmi olyan nagyon különös, ami ne jellemezné a zenekart, kivéve persze, hogy a dallamvezetés és a harmoniák tökéletesek, de ezt megszokhattuk tőlük. Talán a legjobban ez a szám jellemzi a Rubber Soul albumot: már nem a régi, de még nem teljesen sodródott el a kísérletezés felé a zenekar. Így aztán tökéletes hallgatnivaló a konzervatívabb és a sznobabb rétegeknek is – nem mintha a két kategória ellentétes lenne egymással.
A+ (10)
Dönci
Hűha: mit írjak a Beatles (szerintem) legjobb lemeze (szerintem) legjobb daláról? Ilyen király szerelmes szöveget kevesen tudtak az asztalra tenni azóta is. A többi meg a „szokásos”: Ringo érzi a dalt, a dallam fülbemászó, az énekharmóniák tökáletesek. És persze ott van a szólórész, amit a The Doors is megirigyelhetett volna. Meg kell hagyni, ha választani kéne, inkább McCartneyt mondanám, mint Lennont (már csak azért is, mert méretre nagyobb az életműve), de ezzel a számmal nemigen lehet vetekednie senkinek. Kőkemény 10-es.
A+ (10)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.