Lepa Aranyos onnantól kezdve, hogy halkan beúszik a fúvós a jól megszokott lágy, kétszólamú ének alá. A lalalázás pedig eszebe juttatja, hogy ismerem már régóta ezt a számot, csak a versszak nem rémlett. Nem rossz egyáltalán, a „la-la-la” tényleg határeset, de ebbe a dalba…

Dönci Na, ez kiemelkedő. Jó a szöveg, erre a fátyolos énekhangra meg mindenképpen felkapja a fejét az ember. Kíváncsi vagyok, mik lesznek az első 100-ban, ha ez mondjuk nem jutott be (vicces lesz, ha nálam se jut be, bár volt már arra példa, hogy lejjebb került valami a listán,…

Lepa Ismét visszamegyünk ha nem is az őskorba, de a hőskorba. A hangzás egy gyakorlott fül számára egyértelműen 50-es, jó csupasz a mai zenékhez képest. Főleg a dobok minimálisak, olyan, minhta valaki egy vödrön meg egy papírdobozon dobolna, cinek sehol. Hangulatos darab, de mai…

Dönci A refrén fogós, azt meg kell hagyni, viszont a verzék a nagyon nyolcvanas évekbeli szintivel csak úgy elfolynak a háttérben. Főleg, hogy itt is sok esetben szövegmondás van, semmint éneklés. Furcsa szám, mert amúgy meg komoly gitározás is van benne, ha jobban…

Lepa Két évvel későbbi az előző számnál, de már sokkal inkább megfelel a korának, és életvidámabb, energikusabb. Aranyos kis szám, egyébként van egy közepesen feledhető feldolgozása is a Lagwagon első albumán. Van Morrisonban nekem leginkább az énekstílusa tetszik, nem…

Dönci Otis a klasszikus soulhoz nyúl ismét. Ehhez értett, ez kétségtelen. Az meg, hogy a stílus nem kenyerem, nem az ő hibája. Egy perc környékén a megérkező rezesekre felkapom a fejem, aztán a csúcspontnál megint, viszont a verzékkel elfolyik a háttérben a cucc. Sajnos régen…

Lepa Ha a tegnap felvétel régi, hát ez még inkább az. '49, azta! Amúgy szeretem, ismertem már korábbról, mert pár éve fenomenális feldolgozást készített belőle a Me First and the Gimme Gimmes, és érdekelt az eredetije – tessék utánajárni annak a verziónak is! Az is tetszik…