2017. szeptember 29. 01:07 - Az 500 legjobb album 2 arca

107. Buddy Holly and the Crickets – Not Fade Away (1957)

Lepa

Ismét visszamegyünk ha nem is az őskorba, de a hőskorba. A hangzás egy gyakorlott fül számára egyértelműen 50-es, jó csupasz a mai zenékhez képest. Főleg a dobok minimálisak, olyan, minhta valaki egy vödrön meg egy papírdobozon dobolna, cinek sehol. Hangulatos darab, de mai füllel hálószobai demónak menne csak el, a zenei értékeit/érdemeit tekintve pedig túlhaladott. Rossznak azért nem rossz, de egy mai tininek nehéz lenne megmagyarázni, mi volt anno nagy szám az ilyenekben.

B+ (7)

Dönci

Hű, hányan használták ezt a dallamot Buddy Holly óta? Érthető módon, mert egyszerű, és beeszi magát az ember fülébe. Ráadásul erre a folyamatos kiállások fenntartják az érdeklődést. Ez tényleg jó szám, de ez is olyan, amit magamtól nem tennék be. De nem is kapcsolnám ki. Ez is hetes lesz. Most már jó lenne valami kiemelkedőt hallani.

B+ (7)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://500legjobb.blog.hu/api/trackback/id/tr2212890398

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása