Lepa
Két évvel későbbi az előző számnál, de már sokkal inkább megfelel a korának, és életvidámabb, energikusabb. Aranyos kis szám, egyébként van egy közepesen feledhető feldolgozása is a Lagwagon első albumán. Van Morrisonban nekem leginkább az énekstílusa tetszik, nem affektál, nem operázik, hanem csak lenyomja. Kicsit Elvis Costellós, kicsit Graham Parkeres.
B+ (7)
Dönci
Erre a számra emlékszem. Igazi kis hippis megoldások 10 évvel korábbról. Jó ízlésű countryról van szó egyéként. A szintis kíséret miatt kap egy leheletnyi pszichedéliát néhol, ami miatt furcsa lesz – a jó értelemben. Aztán még sálálázni is lehet, mert az mindig jól jön a közönségnek. :) Adnék rá egy nyolcast az előző dalok silánysága végett, de valójában csak erős hetest ér.
B+ (7)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.