2017. szeptember 25. 01:11 - Az 500 legjobb album 2 arca

111. Hank Williams – I'm So Lonesome I Could Cry (1949)

Lepa

Ha a tegnap felvétel régi, hát ez még inkább az. '49, azta! Amúgy szeretem, ismertem már korábbról, mert pár éve fenomenális feldolgozást készített belőle a Me First and the Gimme Gimmes, és érdekelt az eredetije – tessék utánajárni annak a verziónak is! Az is tetszik egyébként, hogy bár a szerelemről szól érintőlegesen, de inkább csak a magányról, ami abban a korban egész egyedi dolog volt. És megjelenik már most a Hank Williamsre jellemző jódli is, igaz, még nagyon szerényen.

A- (8)

Dönci

Na, a jódli-country atyja... Ráadásul a '40-es évek végéről. Nem is emlékszem hirtelen ilyen régi felvételre. Halljuk is, milyen. És a Tom Hiddlesonnal készült életrajzi filmet még mindig nem láttam. Egyébként elég durva, hogy a stílus mennyire régi lehet, hiszen '49 óta nem változott semmit. Mennek ugyanazok a gitárakkordok meg a történetmesélős dalszöveg. Néha belehegedülnek (esetleg harmonikáznak jobb helyeken), de ennyi. Valahogy mégis működik most ez nálam. Pedig igazi jódlizás nem is volt.

B+ (7)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://500legjobb.blog.hu/api/trackback/id/tr8312890346

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása