Lepa
Ha a tegnap felvétel régi, hát ez még inkább az. '49, azta! Amúgy szeretem, ismertem már korábbról, mert pár éve fenomenális feldolgozást készített belőle a Me First and the Gimme Gimmes, és érdekelt az eredetije – tessék utánajárni annak a verziónak is! Az is tetszik egyébként, hogy bár a szerelemről szól érintőlegesen, de inkább csak a magányról, ami abban a korban egész egyedi dolog volt. És megjelenik már most a Hank Williamsre jellemző jódli is, igaz, még nagyon szerényen.
A- (8)
Dönci
Na, a jódli-country atyja... Ráadásul a '40-es évek végéről. Nem is emlékszem hirtelen ilyen régi felvételre. Halljuk is, milyen. És a Tom Hiddlesonnal készült életrajzi filmet még mindig nem láttam. Egyébként elég durva, hogy a stílus mennyire régi lehet, hiszen '49 óta nem változott semmit. Mennek ugyanazok a gitárakkordok meg a történetmesélős dalszöveg. Néha belehegedülnek (esetleg harmonikáznak jobb helyeken), de ennyi. Valahogy mégis működik most ez nálam. Pedig igazi jódlizás nem is volt.
B+ (7)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.