Dönci

Nagyon jó húzása van a daloknak. Teljesen illik a dühös rekedtség ehhez a hangulathoz. A Paper Wings gitáreffektjei, amik kicsit fúvósnak hatnak, meg egyenesen lélekmelengetők. A Dancing for Rain váltásai is fergetegesek. Zeneileg talán az a legjobb darab. A Swing Life Away akusztikus hangszerelése teljesen lelóg a lemezről. Aranyos, de talán bónusznak kellett volna lennie inkább. A Fix Me c. valódi bónusz a végén egy az egyben Sex Pistols, ami egy jó dolog.* Ha valaki egy igazán tökös, húzós lemezt szeretne meghallgatni, ami dühtől és frusztrációtól hangos, akkor nem kell tovább keresnie.

* Amúgy Black Flag-feldolgozás, de az tény, hogy akkoriban még a Black Flag is tiszta Sex Pistols volt (Lepa)

Ha csak egy számra van időd: Paper Wings

Lepa

A Rise Against az ezredforduló utáni években nagyon stabilan szállította a jobbnál jobb politizálós hardcore-punk albumokat. Ez az első nagykiadós albumuk, és az első, kegyetlenül dühös számmal, a State of the Unionnel szerintem azt akarták bizonyítani, hogy cseppet sem finomodtak: végig csak ordibálás van, hihetetlen, fejleszaggató agresszió árad a dalból. Ez egy kicsit elrettentheti azokat a hallgatókat, akik nem szoktak hozzá a hardcore-hoz. Viszont utána megjelenik a dallamos ének is, és Tim McIlrath zseniálisan váltogatja a tiszta, az ordibálós, és a kettő közötti, rekedten éneklős hangját. A legjobban ez a kettősség (hármasság?) a Give It Allban jön elő, ami a kedvenc számom az albumon, egy igazi levegőbe öklözős himnusz. Ennyi energia hogy lehet egy számban? Amúgy a többi lemezükhöz hasonlóan itt is vannak azért felejthető momentumok, ugyanakkor pár további dal (Paper Wings, Blood to Bleed, Dancing for Rain) biztos felkerülne egy általam összeválogatott RA-besztofra.

Ha csak egy számra van időd: Give It All