Dönci

Elég sok művészkedés fér bele a 3 perc alatti dalokba, ez egész meglepő. Mire felkapja az ember a fejét, rájön, hogy együtt akar lázadni mindenkivel. Nagyon jó kis HC-alapokkal van megtámogatva a néhol hörgő ének. Az Anhedonia torzított „gyerekvokáljai” meg kifejezetten jó visszakacsintások a Faith No More-ra. A Doorbell nyomokban System of a Downt is tartalmaz. :) Érdemes meghallgatnia azoknak, akik szeretik a változatos kicsit punk, kicsit hardcore, kicsit éneklős, kicsit kiabálós zenéket.

Ha csak egy számra van időd: Anhedonia

(Sajnos a YouTube-on nem találtuk, így Spotify-linket kapnak ma az olvasók.)

Lepa

Az a vicces, hogy a PEARS-ről egy csomó mindent el lehet mondani, amit tegnap a PUP-ról lehetett: gyors, dallamos, de agresszív punk-rock, ráadásul a szintén 2016-os megjelenésű, második nagylemeze van terítéken. Amiben különbözik tőle, az az, hogy rengeteg a tempó- és ritmusváltás számokon belül, összetettek és kiszámíthatlanok a dalszerkezetek, és néha erőteljesen hardcore-ba hajlik. Kicsit invenciózusabb, kísérletezősebb, ehhez elég meghallgatni a Hinged by Spine-t, amiben van két sornyi akusztikus leállástól az extragyors darálásig minden. De például két instrumentális, zongorás átkötőszám is megszakítja a zúzást. Egy külsősnek úgy írnám le, mint egy kicsit punkosabb (és kevésbé metálos) System of a Downt. Nem egy fülbemászó hallgatnivaló elsőre, de nagyon sok érdekes megoldást és meglepetést tartogat a vájtfülűek számára – legfeljebb két és fél perces számokba sűrítve (na jó, a Doorbell majdnem 3).

Ha csak egy számra van időd: Doorbell