Dönci

Emlékszem, '94-ben jó sokféle szemét ment az MTV-n (Haddaway, 2Unlimited stb.), aztán valahogy bekúszott az elég sötét Zombie-videó, és mindenki tátott szájjal nézett, hogy A) ki ez a zenekar?; B) milyen fura hangja van az énekesnőnek; C) milyen frankó gitárok mennek a háttérben. Persze félrevezető darab az is, mert nem olyan kemények az együttes általában, mint abban a dalban, mégis sok kincset rejt a lemez. Hogy másról ne beszéljünk, ott van rögtön a nyitó Ode to My Family, de az első 5 szám gyakorlatilag hibátlan. A legnagyobb gyengeségnek talán a túltolt szociális érzékenységet tudnám felróni a The Icicle Melts című felvételben. De igazság szerint Dolores O'Riordan hangjával valószínűleg bármit meghallgatnék, annyira jól affektált ő is, nagy veszteség érte halálával a popkultúrát. Sokféle hangulat váltakozik a lemezen, mégis egységes hangzásában, ráadásul jól hangszerelt vonósok is besegítenek sokszor. A 13 számból legalább 9 olyan, amit bármikor szívesen meghallgatok, a maradékhoz meg hangulat kell.

Ha csak egy számra van időd: mára legyen egy kicsit elhanyagolt darab a lemez végéről: No Need to Argue

Lepa

A Zombie szerintem egy olyan szám, amit mindenki ismer, aki a 90-es években már öntudatánál volt, és nem csukott füllel éli az életét. Agyonjátszotta az MTV és a rádió, feldolgozta minden sulizenekar, és a rockházibulik elengedhetetlen kelléke is volt – pedig alapjában véve nem egy slágeres szám, de lehetetlen kivonni magunkat a monoton zúzású gitárok és a velük totálisan ellentmondó, törékeny női énekhang hatása alól. Aztán pár hónappal később még felkúszott a listákra a sokkal lágyabb Ode to My Family, és kész – eltűnt a zenekar, én legalábbis azóta se hallottam róluk a médiában, egészen az énekesnő idei haláláig.* Pedig volt sok albumuk, és úgy tudom, azért a rajongótáboruk se elhanyagolható. Kíváncsi is lettem, a fent említett két számot leszámítva miket játszottak koncerteken. Lehet, hogy bele kéne hallgatni pár másik albumukba is, mert amúgy tökjó dallamokat írnak, és tényleg szép Dolores O'Riordan hangja. Egy biztos: a No Need to Argue albumcím beleégett minden kilencvenes évekbeli MTV-néző agyába. Nem érdemtelenül, mert vannak itt még jó számok (pl. a bő 6 perces Daffodil Lament), de azért a Zombie utolérhetetlen. (A vizuálisan is nagyon szuggesztív klip egyébként a kritika írásakor 616 millió megtekintésnél jár a YouTube-on, ezt azért nem adják ajándékba...)

* A listánkra még bőven azelőtt került fel ez a lemez, hogy a tragikus haláleset bekövezkezett volna; a lemezkritikánkat is korábban megírtuk, de ennek fényében módosítottuk.

Ha csak egy számra van időd: Zombie