2018. március 02. 07:00 - Az 500 legjobb album 2 arca

454. Pluto – Fedélzetre! (2013)

pluto_fedelzetre_400x400.jpg

Dönci

A Pluto (a hallgatás napjáig utolsó, és egyben) legérettebb lemezét kapjuk. Amilyen rövid, olyan velős, amennyire egyszerű, annyira csodálatos. A szövegek letisztultabbak, a hangzás teltebb, teljesebb, a dalok pedig egytől egyik nagyon jól működnek attól függetlenül, mennyire jól úszkálnak a különböző stílusokban. Az Elszabadulás tér rögtön fogós, pörgős, a Veled nincsen baj pedig gyönyörű ballada, amelybe némi társadalomkritika is vegyült a nosztalgia mellett. A Vihetik a tetőt mantrája és a Tábornok úr pedig egészen ars poeticus vonalon mozog. Akadnak vicces kikacsintások a szövegekben egyébként („erre se találtam jó rímet máma”; „hiányzik még a legelső sor”). Az Özönvíz előtt funky-bluesa is jó lendületes darab, csak úgy, mint a Mese a csillagokról. Mindegyikben felbukkan a szájharmonika, ami mindig jól jön (szerintem). A(z elhalkulással együtt is) nagy kedvencemben, az Itt lennben olyan szinten lendületes a szöveg, és annyira jól illeszkedik a dobokra, hogy az mindig elvarázsol. Az „ideje utat vágnom egy szívhez bozótvágó késsel” sor pedig fergeteges. A boldogság várótermében kicsit szomorkás hangulata és a Szőkített nő feldolgozása is jó a végére. Én továbbra is a koncertlátogatást javaslom, de ez a lemez tökéletes bármilyen hangulathoz.

Ha csak egy számra van időd: Itt lenn

Lepa

Ez egy sokkal szofisztikáltabb, kidolgozattabb album a Menedéknél mind hangszerelés, mind dalszerzés szempontjából. A nyitó Elszabadulás tér például egyből egy jó kis táncolható nóta, egyszerre balkáni és bluesos hangulattal (de tipikusan magyaros alter köntösben). Utána a Veled nincsen baj pedig egy igazi power-pop sláger, egyáltalán nincsen vele baj. Az Özönvíz előtt meg egy érdekes kacérkodás a (dallamos, raggás) hip-hop műfajával, de teljesen sikerrel veszik, főleg, hogy a funkys zenei alap nagyon jól működik. A Mese a csillagokról pedig, bár alapjában véve egy sodró lendületű rocknóta, picit westernes hangulattal operál, ebben nagy segítségére van a szájharmonika. A záró dal, a Kispál-féle Szőkített nő a magyar népmesékes témával kombinálva egy nagyon jól sikerült, okos és ügyes feldolgozás. Szóval jó nagy előrelépés a Pluto számára ez a lemez, ha valaki nem ismeri a zenekart, egyértelműen ezt javasolnám kezdésnek.

Ha csak egy számra van időd: Veled nincsen baj 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://500legjobb.blog.hu/api/trackback/id/tr313697186

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása