Lepa

A Lambchop kis időn belül harmadszor is szerepel a listánkon, a múltkor hallgatottnál egy icipicit slágeresebb, poposabb (ha náluk szabad ilyet mondani), elsőre könnyebben befogadható albummal. Ugyanis itt rövidebbek, kicsit gyorsabbak (bár még mindig lassúak), kevésbé szétfolyósak a számok. A stílus itt is alt-country, de mindig ott bujkál benne egy kis jazzes hajlam. A számcímek és a szövegek továbbra is viccesek, pl. a For Which We Are Truly Thankful egy elég érdekes számcím, pláne kezdésként, de a Your Life As a Sequel is díjnyertes nálam. Sok szempontból háttérzene a Lambchop, de nem lehet nem szeretni, és ha már az ember a háttérben hallgat valamit, akkor az legyen igényes, nemde? 

Ha csak egy számra van időd: Suzieju

Dönci

Nagy visszatérőnk a Lambchop is (túltoltuk?), ráadásul most egy ismét lassabb, de jó reprízekkel dolgozó (The Militant; Again), és zeneileg talán eggyel sötétebb (Garf; The Militant – a második főleg), szövegek tekintetében viszont szintén csípős („But the old friends of today / They have become unlovable”) vagy fejfelkapós („Suzieju is Jesus said backwards”) albummal. Azt, hogy slágeresebb a többi lemeznél, az is jól mutatja, hogy a The Man Who Loved Beer című opuszt David Byrne is feldolgozta. A jól elhelyezett női vokálok itt is kitűnő kiegészítői a fátyolos-rekedtes énekhangnak, a zenei kidolgozottság pedig szintén figyelmet érdemlő: vonósok, fúvósok, különböző ütőshangszerek kavalkádja hallható a „szokásos” popzenei hangszereken túl. Hallgassa mindenki szeretettel (és odafigyeléssel, ha teheti).

Ha csak egy számra van időd: a gyönyörű instrumentális számokat szeretőknek az Again, a többieknek pedig a The Man Who Loved Beer.