Lepa

Brian Fallon első szólóalbuma mellett könnyen el lehetne menni, ha az ember nem figyel oda: újítónak semmiképp se nevezhető, amit csinál, és dallamilag/számszerkezetileg a korábbi zenekarától, a Gaslight Anthemtől se esik messze. Ugyanakkor Fallon annyira zseniális dalszerző, hogy szinte akármit csinál, én megkajálom, és ehhez még hozzájön a jellegzetesen cigiszagú énekhangja. A nyitó szám kicsit átlagos, de utána egymást követik az egyszerre érzelmes és fogós dallamú slágerek: a Painkillers, a Smoke, a Steve McQueen, a sodró lendületű (és leginkább gaslightos) Rosemary, a zseniális szövegű Red Lights mind-mind megérne egy rövidebb litániát. A nagy kedvencem mégis a szakítós-keserédes Nobody Wins: emlékszem, amikor kijött, kábé 10-szer meghallgattam egymás után, aztán meg naponta többször. Akinek dallamilag nem talál be, próbálkozzon szövegestül; akinek szövegestül sem üt, nézze meg hozzá a klipet is; akinek klippel sem üt, annak nincs lelke. De amúgy is azt a tippet adnám a kedves olvasóinknak (miután sértő módon lélektelennek neveztem egy részüket), hogy szövegkönyvvel együtt hallgassák ezt az albumot, mert ezek a személyes dalszövegek sokszor nagyon telibe találnak.

Ha csak egy számra van időd: Nobody Wins

Dönci

Ez az úriember a The Gaslight Anthem nevű, később a listán még szóba kerülő formáció éléről ugrott át szólózni egy lemez erejéig. Viszont itt ne az énekes-dalszerzői, akusztikusabb hangvételű lemezekre gondoljunk (bár a számok nagy része valószínűleg egy gitárral íródott), mert az egész inkább Springsteen munkásságát idézi a Born to Run időszakából (szintetizátor és elektromos dobok nélkül). Bluesos, countrys, power popos, lendületes és középtempós, reszelős hanggal előadott dalok jönnek egymás után. Az első lassabb tempójú ballada a Steve McQueen, de ott már jól is jön a tempóváltás. A legszebb talán a Honey Magnolia, a legslágeresebb pedig a Nobody Wins, vagy a lakodalmasabb Mojo Hand, esetleg az utazósabb Open All Night. Szóval a zárlat nagyon erős lett. A választásom mégis a címadóra esik, mert szerintem az a legjobb. Ugyanakkor jószívvel ajánlanám bárkinek, aki szereti Springsteent, mert ebben sem fog csalódni.

Ha csak egy számra van időd: Painkillers