Dönci

Ha tudjuk, mi az a super group, akkor általában olyasmire gondolunk, hogy egy nagyon jól működő dolognak kéne lennie az alkotóelemek összegéből kiindulva, de a darabok összege mégis sokkal nagyobb, mint az egész. Ebben az esetben viszont egy kivételes kémia alakult ki a magyar alter zenei krém és a modern magyar irodalom alakjainak koprodukciójából, hiszen erre a második lemezre annyira összeértek, hogy már nem megzenésített versek vagy átírt dalszövegek dominálnak, hanem születtek új dalok is, új zenével, új szöveggel. A Grecsó Krisztián által írt Dezsőről mindig A tanú című filmre asszociálok, így a krisztusi párhuzam és a deszakralizálás különösen erős költői képnek hat (bár „a fák valójában teherbe esett lányok” sort nem sikerült még kibogoznom). A Kicsinagy isten pedig talán az egyik legszebb szerelmes ballada a magyar poprocktörténetben. A leggyengébb egyértelműen Erdős Virág énekteljesítménye a Van egy ország első verziójában, viszont szövegileg talán pont az a legjobb. Szerencsére abból kapunk egy második verziót is az album végén, úgyhogy nincs ok panaszra. Aki szereti az akusztikus zenét, a jelentéssel bíró szövegeket, a modern magyar irodalmat vagy a magyar altert, annak kötelező a lemez, a többieknek pedig csak úgy ajánlom.

Ha csak egy számra van időd: Kicsinagy isten

Lepa

Néha örülök, hogy magyar vagyok, mert így megismerhetek egy csomó jó zenét (és szöveget), amit sose ismertem volna meg/értenék, ha külföldinek születek. Persze akkor jóval több külföldi zenét ismernék és tudnék értékelni, ráadásul akkor sem érezném magam külföldinek. De félre a konyhafilozófiával: mai albumunk egy sajátságosan magyar összművészeti próbálkozás, amelyben irodalmi és zenei hírességek dobják össze, amijük van (azaz a tehetségüket), a végeredmény pedig egy eklektikus, kollaboratív lemez. Beck Zoli hozzájárulása számszerűleg meghaladja a többiekét (a címadó nótája ment is rendesen a rádióban annak idején), de így is nagyon sokrétű a projektben részt vevő altercelebek összetétele. Zeneileg az akusztikus hangszerek (értsd: gitár) dominálnak, ezzel kiemelik a kezdeményezés szövegcentrikus voltát (bár a szinte végig erős szövegek mellett nem lehet panasz a dalok slágerességére sem, lásd: Kicsinagy isten). Külön öröm, hogy a megszokott magyar édesbús hangulat helyett itt több a vidámság, bár a csontvelőig hatoló Van egy ország üt a legnagyobbat. Bárkinek ajánlani tudom a lemezt, aki nem utálja a magyar zenét. A fent említett Kicsinagy isten mellett kötelező hallgatnivaló a nyitó Dezső, a Van egy ország (eredeti verziója), de kedvenc magyar dalszerzőm, Kardos-Horváth Janó Kishit c. számát se hagyja ki senki.

Ha csak egy számra van időd: Van egy ország