2018. április 23. 07:00 - Az 500 legjobb album 2 arca

402. The Ataris – End Is Forever (2001)

 the_ataris-end_is_forever_400x400.jpg

Dönci

Végre ismét lendületes punk (hangzik olvasóink fellélegzése). :) És a The Ataris sem hagy minket cserben: a Giving Up on Love a nyitányban egyből megalapozza a hangulatot. Lendületes, fülbemászó, ráadásul jó a szövege is. De sok szöveg belemegy a párkapcsolati témába ezen a lemezen. Zeneileg viszont frissítenek az elektro effektek, tehát nem lesz egysíkú az album, sokszor elmozdul az indie felé (pl.: If You Really Want to Hear About It), mégis kellőképpen slágeres marad (pl.: Road Signs and Rock Songs). Szerelmi csalódások után vagy takarítás közben kifejezetten élvezetes hallgatnivalót nyújt.

Ha csak egy számra van időd: Giving Up on Love

Lepa

Az Ataris még csúcskorában is B kategóriás banda volt – mármint nem minőségileg, hanem ismertségileg. Sajnálatos módon a legnépszerűbb számuk egy feldolgozás, a Boys of Summer. Nagyon fiatalon ültek föl a késő 90-es évek pop-punk vonatára, és ezt a harmadik albumot a zenekar énekes-gitátos-dalszerzője, agya, frontembere és egyetlen állandó tagja, Kris Roe 23 évesen írta, ahogy a nyitó számból is kiderül. Ehhez képest egy nagyon jól megkomponált, a stílus határain belül kiemelkedő lemezről van szó. Az Ataris fő erőssége a nagyon érzelmes, személyes szövegvilág, és állítólag ezen az albumon van a legtöbb rejtett utalás a szövegekben, amiket senki más nem érthet a szerzőjükön kívül. Mégis teljesen érthetők és átélhetők a szövegek, és az érzelemdús, kicsit néha agresszívba átmenő énekstílus (lásd: Bad Case of Broken Heart), valamint az elég torz gitárhangzás jól kiegészíti őket. 2001 környékén már szárnyait bontogatta az emo-hullám is, ez is érződik a lemezen, de azért simán pop-punknak kategorizálnám, csak a melankolikus, kiábrándult fajtából: mind a szövegek, mind a dallamok a csalódás, pofára esés és küszködés érzéseit közvetítik. Jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki lélekben (hozzám hasonlóan) örökre tinédzser maradt, illetve a valódi tinédzsereknek, ha ismerkednének az késő 90-es vagy korai 2000-es pop-punk kevésbé ismert szereplőivel. (Ja, és az albumot Joey Cape producerelte, és az Up, Up, Down, Down… c. számban énekel is pár sort, szóval neki ez egy újabb szereplés a listánkon.)

Ha csak egy számra van időd: How I Spent My Summer Vacation

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://500legjobb.blog.hu/api/trackback/id/tr1613854420

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása