Dönci

Az R.E.M. első olyan lemeze, amelyik nagy kiadónál készült a nyolcvanas évek végéről Kurt Cobain egyik kedvenc albuma volt. Ez még önmagában lehet, hogy nem sokat jelent, azt azonban el kell ismerni, hogy olyan erősek a dalok, ami miatt teljesen érthető, ha valaki a kedvencei közé sorolja ezt az albumot. A Pop Song '89 az elején címéhez méltóan gitárpop, amelynek stílusát sok dal követi még: Get Up; Stand. Michael Stipe szövegei ekkor már talán érthetőbbek voltak (lásd: World Leader Pretend, az első olyan dal, amelynek a szövege olvasható volt a borítón), mint a korai albumokon, zeneileg pedig kísérletezőbb hangzást is megütött a zenekar, elmozdulva az indie felől (pl. You Are the Everything; Hairshirt). A legnagyobb sláger talán a háborúellenes Orange Crush, amelynek géppuskaszerű dobja és riffje feledhetetlen, az én kedvencem viszont talán a Turn You Inside Out. Az első R.E.M.-koncertemen (2005-ben) eljátszották, és ott nagyon megfogott, addig kevésbé szerettem. Rajongóknak kötelező darab, aki pedig (még mindig) nem vagy csak slágerek szintjén ismeri a zenekart, annak jó indulás lehet.

Ha csak egy számra van időd: Turn You Inside Out

Lepa

Az R.E.M. több albummal is szerepelt a Rolling Stone 500 legjobbja között, de ez nem került be. Pedig vannak itt a legjobbjaik közül való nóták, a Standben például megvan minden, amit az R.E.M.-ben szeretni lehet, és az Orange Crush is ott van a legkirályosabb felvételeik között. Néha kicsit tingli-tanglinak tűnhet a pörgősebb albumaikhoz képest, és a vidám dallamok, legalábbis az album első felében, túlsúlyban vannak a szomorúakhoz (pl. World Leader Pretend) képest; de minden zenekarnak kell(ene) pár könnyedebb album is az életművébe. A The Wrong Child mandolinja is nagyon szép (meg úgy az egész szám en bloc). Szóval lehet, hogy ez nem a legmeghatározóbb R.E.M.-album, de érdemes (meg)ismernie mindenkinek. Azt viszont nem értettem sose, hogy miért nem zöld a borítója, hanem sárga.

Ha csak egy számra van időd: Stand