Lepa

Az Európa Kiadó elég régi (kvázi velem egyidős), legendásnak is nevezhető underground/alternatív zenekar, és mindig is tetszett a kétféleképpen értelmezhető nevük. „Sajnos” az europakiado.hu cím a könyvkiadó oldalára visz, és róluk a hírnevükhöz képest elég kevés dolog található meg a neten, például a wikipédián – ajánlom a rajongóknak, fejlesszék az oldalt bátran. Ez a visszatérő album már jóval a hőskor után, a 2010-es években született, és ennek megfelelően a hangulata is modern; és bár „rapbetéteket” tartalmaz, ezt a beszédes rappelést mégse kötném össze a hiphoppal – inkább egyfajta verselésről, vagy dylan-szerű kántálásról van szó, nem pedig trendkövetésről. És ha már a szövegelésnél tartunk, ki kell emelni az egyszerre vicces és tipikusan magyaros szövegvilágot (lásd: Smirgli és Virsli), ami megkülönbözteti a zenekart a nagy átlagtól. A Három Judit, négy Zsuzsa (ez amúgy egy régebbi szám újra felvett változata) pedig hamisítatlanul újhullámos hangulatot hoz, angol szöveggel akár The B-52’s is lehetne. Egy klasszikus magyar zenekar nem alapvető, de mindenképp (meg)ismerendő albumáról beszélünk.

Ha csak egy számra van időd: Három Judit, négy Zsuzsa

Dönci

2013-ban, bő 20 év után ismét kijött egy Európa Kiadó-lemez, amely ízében, szövegvilágában tökéletesen megállja a helyét a korábbi lemezekhez képest. Ami meg főleg szerethető benne az az, hogy végre új. Azóta már ismét új felállásban koncertezik a zenekar, sőt a ...valahol lenni című lemezen újragondoltak jópár számot erről az albumról. A Három Judit, négy Zsuzsa új változata a korábbinál pörgősebbre és modernebbre sikerült. A Ki tudja, hol van Nórika? rímjei pedig fület gyönyörködtetők. Mindig a nyelvi játékok képezték alapját a zenekar munkásságának, ez a fajta tehetség pedig azóta sem kopott meg Menyhárt Jenőben. Aki szereti az old school alternatív magyar zenét, az ebben a viszonylag friss lemezben sem fog csalódni.

Ha csak egy számra van időd: Smirgli és Virsli