Dönci

Tom Waits is egy olyan ikon, aki több szereplést érdemelt volna a Rolling Stone listáján. Úgyhogy pótolunk egy-két lemezt vele is. Ez a kicsit semmire sem hasonlítható jazz-blues-country-sanzon ötvözet, amelyre mindenki felkapja a fejét. A reszelős hang pedig bónusz, hiszen Tom Waits már 30 évesen is 80-nak hallatszott, pedig a kritika írásakor még nincs 70. Kétségkívül kell egyfajta elhivatottság, illetve vájtfülűség ahhoz, hogy az albumok egyben is élvezeti értéket nyújtsanak, mert bár elég sok kellemes keringő és ballada megfér a vadabb ritmusok mellett, azért a kísérleti és indusztriális hangzás (hordók, kanalak, fazekak stb. használata) is szándékos. Azoknak ajánlanám, akik szeretik a minőségi, főleg hangszeres zenét és a különleges énekhangokat.

Ha csak egy számra van időd: 16 Shells From a Thirty-Ought-Six

Lepa

Tom Waits számainak hangulata, csakúgy, mint az énekhangja, abszolút összetéveszthetetlen. Ő egy igazi klasszikus előadó és dalszerző, a legnagyobbak egyike. Ez az albuma már nem fért fel a Rolling Stone listájára, pedig hangulatában nagyon hasonlít az ott szereplő, és általam is nagyon kedvelt Mule Variations-re. Itt is egymást váltogatják a lassabb, balladisztikus blues-számok és az igazi recsegős-ropogós, szinte blues-rockra hajazó, vagányabb nóták. Sose tudom eldönteni, melyikeket szeretem jobban, talán utóbbi időben a lassabb, elmélázós fajtákat, de a másik kategóriábaól a 16 Shells From a Thirty-Ought-Six például nagyon erős dal. Érdekes, hogy a szövegben is vannak (később) visszatérő elemek, például Szingapúr és az öszvérek. Aki rajongó, az úgyis ismeri ezt a lemezt, szóval mindenki másnak erősen ajánlom, hogy mártózzon meg a művész úr világában, hátha belőle is rajongó lesz.

Ha csak egy számra van időd: In the Neighbourhood