Lepa

Nem teljesen értem, ez a zenekar hogy maradhatott le a Rolling Stone listájáról, de most mi elégtételt veszünk (divatos szóhasználattal élve). Ez a második albumuk, a One Step Beyond sikere után itt tovább ontották magukból a ska-slágereket, azonban amit csinálnak, az mégse tipikus ska, hanem belekeveredik egy csomó más divatos hatás a nyolcvanas évekből. A záró instrumentális nóta, a The Return of the Los Palmas 7 tökéletesen illusztrálja, hogy tudják a skához észrevétlenül vegyíteni a karibi zenét és egyéb műfajokat. A ritmusok amúgy sokszor elég furcsák, töredezettek, és nagyon „szögletesek” (lásd: Close Escape), ez a banda fő védjegye. Madness nélkül szerintem a 80-as évek értelmezhetetlenek, aki nem ismeri, sürgősen pótolja – aki meg igen, tudja, miről beszélek.

Ha csak egy számra van időd: Embarrassment

Dönci

A világnak nagy szerencséje van, hogy létezik ez a zenekar. Ha valaki tudja, mi az a ska-pop, akkor valószínűleg tőlük tudja. Annyira lényegretörően slágeres és végtelenül szerethető, hogy szerintem talán a világ legkiválóbb popzenekara névre pályázhatnának. Ráadásul a szövegek sem egyszerűek egyébként. Kilépnek a szerelmes számok vonalából, pedig ilyen ritmikával és hangzással bármit el tudnának adni (szerintem). Azoknak ajánlanám, akik szeretik a lendületes, kreatív, bulizós zenét, és nem ijednek meg a rézfúvósoktól sem.

Ha csak egy számra van időd: Baggy Trousers