Dönci
A koncertlemezek időszaka ez a blogon. Ismét egy visszatérő szereplő, a Mad Caddies szólal meg, ezúttal élőben, az első 10 évük slágerparádéját összegyűjtve. Aki a Dirty Rice-ba belekóstolt velünk korábban, egy sokkal keményebb, punkosabb zenekart hall itt (pl. No Hope; Contraband; The Gentleman; All American Badass). Persze nem kell azt gondolni, hogy a ska és a reggae hagyományai kivesztek volna. Pusztán a lendület és az energia szintje más. A leginkább jellemző erre a korai korszakra az egyik legbulizósabb, kalózos felvétel, a Weird Beard, az akár egy ír kocsmában is megállná a helyét, de mondhatnám a Monkeyst is, amiben szintén megvan minden, amit imádni lehet a Mad Caddiesben. A teljes lemezt a ska-punk kedvelőinek, vagy a bulira készülőknek ajánlom. Az ismerkedőknek szóljon a Weird Beard.
Ha csak egy számra van időd: Weird Beard
Lepa
Ha már így belerázódtunk az élő albumokba, következzék még egy: egy rendkívül hangulatos, energikus és vidám koncertfelvétel a ska-punk (és sok más stílus keverésének) királyai, a Mad Caddies előadásában. Aki szereti a nem feltétlenül mély, de nagyon szórakoztató, pörgős és vidám zenét fúvósokkal felturbózva, az semmiképp se hagyja ki ezt a csodás albumot: észrevétlenül ugrálunk a zúzós punk (Contraband), a reggae (Drinking for 11), a dixieland (Monkeys), a kalózdalok (Weird Beard) és a power-pop között úgy, hogy az egész mégis kegyetlenül egységes, kiegyensúlyozott és összeillő. A legfőbb tanúbizonysága ennek a 9. track, ami három számukat kombinálja össze egy medley-be. Az énekes Chuck Robertson pedig a legtehetségesebb frontemberek közül való: sokoldalú hangját mindig épp az adott műfajhoz idomítja, és egy darabka hamis hang nem hagyja el a torkát. (Lehetne persze mondani, hogy biztos utólag kiigazították, de nem: láttam/hallotam őket élőben nem egyszer, és rendkívül profi és pontos ő is, meg úgy az egész banda is.) Ismerkedésnek is jó ez a lemez, de ha valaki nem ismeri őket, ne álljon meg itt: pótolja legalább a legnépszerűbb albumokat (lesz még róluk szó a blogon).
Ha csak egy számra van időd: Days Away / The Bell Tower / Popcorn / Days Away
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.