Lepa

Egy rövid intró (Az autóm és én) után egyből egy visszafogott tempójú, de a Kispálhoz képest meglepően fülbemászó dallal (Kapcsolj le mindent) kezd az album, a hangzás pedig klasszisokkal jobb a korábban hallgatott, régi albumokhoz képest. A Ha ez a vég effektjei pedig kifejezetten jól működnek, és az is egy meglepően táncolható szám. De nem kell megijedni: kapunk azért bőven a szövegcentrikus (vagy értelmezhetetlen szövegű), elmélázós, nehezebben befogadható dallamú nótákból is, ahogy már megszokhattuk. Ilyen például a Vér és bél, ami amúgy csodálatos a hossza és az elvontsága ellenére. Egyébként leginkább ez a két típusú szám váltogatja egymást: a kicsit slágeresebb, könnyedebb (Mialatt az ég, Az emberek megértik), és a borongósabb (Kicsit had’, Fogás volt temérdek); ugyanakkor összetéveszthetetlenül kispálos és egységes az egész lemez. A Még egyszer kezdő sorai pedig önmagában is kiemelendők. A legszebb borítójú Kispál-albummal állunk szemben, de nem kétséges, hogy a kiegyenlített színvonal miatt a legélvezhetőbbek egyikével is.

Ha csak egy számra van időd: Kapcsolj le mindent

Dönci

Egy méltánytalanul alulértékelt Kispál-lemezzel állunk szemben. Pedig van rajta jópár (koncert)sláger: Még egyszer; Hang és fény; Mialatt az ég...; Kicsit had'. Viszont a többi szám is bőven megér egy-egy misét. Az meg már csak bónuszinformáció, hogy ez volt az utolsó olyan lemez, amin Csülök dobolt. A Kapcsolj le mindent és Az emberek megértik a zseniális szövege, a Vér és bél pedig Kispál gitározása miatt például. Azt hiszem, hogy ez azon kevés lemezek egyike, amelyről az összes dalt hallottam élőben (kivéve Az autóm és én intrót) anélkül, hogy lemezvégigjátszós koncerten lettem volna. Éppen ezért nehéz is egyet választanom, de próbálok egy olyat, ami talán a legjobban tükrözi az album hangulatát.

Ha csak egy számra van időd: Mialatt az ég