Lepa

Egy kifejezetten művészi vonásokkal bíró előadó után nagyot váltunk: a Rammsteinnal folytatjuk, ami az én szememben 100% szórakoztatóipar. Némi csendes kezdés után el is kezdődik a megszokott zúzás, kiegészítve egy kis gótikus „szintinyúzással” is. A Rammlied nem nyújt újat, viszont tökéletes szintézisét adja a zenekarnak – ha valaki nem ismeri, próbálkozzon vele. Amúgy emlékszem, anno a Pussy c. szám volt, ami nagy port kavart, mert konrkétan pornóklipet forgattak hozzá, ami így értelemszerűen nem volt elérhető a szokásos felületeken és csatornákon. Viszont így is nagyon kaszáltak az ötlettel: ezen az albumon konkrétan az a leghallgatottabb szám. Amúgy nekem a kicsit vidámabb, könnyedebb arcukat mutató Haifisch (Cápa) tetszik, abban érzek egy kis 80-as, new wave-es hatást, ami jót tett a dalnak, és több ilyet is el tudnék viselni a lemezeiken.

Ha csak egy számra van időd: Haifisch

Dönci

A tegnapi "pihenő" után visszatérnek a torzított gitárok, és a Rammstein ismét bebizonyítja, miért ők Németország első számú zenekara. Dallamosak, kemények, odamondósak és elvontak egyszerre. Van itt népies vonalat is felvonultató metal (Waidmanns Heil), szintipopos new wave (Haifisch) és öncenzúrát alkalmazó cím egy értelmetlen szóhoz (Bückstabü). De persze pár Till szövegeihez illő ballada is felfedezhető (Frühling in Paris), azonban mégis ízig-vérig metalt kapunk. A riffek, a keményen koppanó német szavak és az üvöltés minden szintieffektet túlszárnyalnak. Nehéz egy dalt választani, mert mindegyik más miatt szerthető (legyen az a dalszöveg, némi vadászkürt vagy a hangulat). Úgyhogy egyszeri próbálkozáshoz a címadót javaslom.

Ha csak egy számra van időd: Liebe ist für alle da