Dönci

A Thrice legzseniálisabb ismérve a süvöltő, rekedt, karcos, vad énekhang. Emiatt annyira működnek ezek a sújtós, slágeres dalok, hogy egészen elkapja a hallgatót a lázadni vágyás. Sőt, időről időre feltűnik egy-egy érdekes hangszerelési megoldás (például a himnikus ének a Paper Tigersben). Amellett meg ne menjünk el, hogy mennyire vicces/szomorú/ironikus ez a lemezcím. Stílusában a hardcore punk és a riffelős metal között mozognak (főleg az utóbbihoz közel), és ez jól is van így, nem biztos, hogy a balladák elbírnák az ordítást. :) A címadó a leginkább slágeres darab, viszont a Paper Tigersnél nincs jobb a lemezen, így én azt javaslom mára.

Ha csak egy számra van időd: Paper Tigers

Lepa

A Thrice az ezredfordulón, akkor tűnt fel, amikor kezdett elapadni a 90-es punkhullám, és új utakat kezdtek keresni mind a „meglévő”, mind az újonnan alakuló punk gyökerű zenekarok: egyesek az emóval próbálkoztak, mások keményebb vizekre eveztek. A Thrice 2001-ben dobta piacra az első albumát, és ahogy erről a harmadik lemezükről is hallatszik, a keményebb (fémes) végén fogta meg az evezőt (vagy hogy szokás ezt mondani?). Itt már eléggé kiforrott a stílus, és a zenészek nagyon együtt vannak, hihetetlenül kidolgozottak a dobtémák, sok a törés a ritmusokban, az igényes gitárszólamok (szinte folyamatos a riffelgetés az egyik gitáron) pedig végig fenntartják az érdeklődésünket. A Thrice egyetlen hibája talán a dallamvilág viszonylagos bezártsága, egyszínűsége. A mély moll-akkordok és a rájuk énekelt szomorkás melódiák sokszor hasonlítanak, de a zenei igényesség, amivel a számok íródtak, ezt sokszorosan kárpótolja. Sajnos azóta sokat finomodott a zenekar, és kiveszett belőle a kezdeti energia. Én mindenkinek az első albumaikat javaslom ismerkedésre – lesz még szó erről a bandáról is. Amúgy a mai lemezről a címadó szám és a Stare at the Sun számít fő slágernek, de nekem a nyitó szám a kedvencem, így azt ajánlom a lusták figyelmébe.

Ha csak egy számra van időd: Cold Cash and Colder Hearts