Lepa
Aki ismeri Passengert (akár a mi korábbi kritikáinkból), az nagyjából tudja, mire számíthat: egy érzékeny és vékony hangú énekesre, aki leginkább akusztikus gitárral nyomja saját szerzeményeit, de a teljesebb hangzás érdekében némi kiegészítő hangszerekkel (vonósokkal és ütősökkel, sőt fúvósokkal) is meg vannak támogatva a dalai. Az album nem evez teljesen ismeretlen vizekre, de például a Bullets kicsit kitör a megszokott kerékvágásból, és határozottan countrys stílusjegyekkel pezsdíti fel a számlistát. Megjegyzem, azért vicces, hogy a Deluxe verzió ugyanezeket a számokat tartalmazza „acoustic” jelzéssel, miközben amúgy is akusztikus zenéről beszélünk. Sok lemezről leírtuk már, hogy nem feltétlenül buliindító, konkrétan a Golden Leaves c. számot leginkább egy olyan film végefőcíme alatt tudnám elképzelni, amiben mindenki meghal. Ugyanakkor a kicsit karibi Thunder vidámabb húrokon pendül, szóval olyankor hallgassuk az albumot, amikor nem tudjuk eldönteni, milyen kedvünk van. A szövegekre amúgy érdemes odafigyelni, elég igényesen vannak megírva, és sok aktuális dologgal is foglalkoznak, nemcsak általánosságokkal.
Ha csak egy számra van időd: Thunder
Dönci
A tegnapi hiphoptól eltávolodva visszatér Passenger, vele együtt pedig a folk. Az ekkor már világhíres énekes egyik legjobb és legváltozatosabb, mégis leginkább egységes albumát hallhatjuk ma. Persze a szokásos akkordmenetek köszönnek vissza (sőt, némi Simon and Garfunkel-nyúlás is a Golden Leaves elején), de mégsem lehet haragudni ezek miatt. Annyira hangulatosak a dalok, és visznek magukkal, hogy kár lenne arról beszélni, melyik miért más vagy ugyanolyan, mint a többi. Persze kapunk itt élettörténetet összefoglaló ars poeticát (27), egy igaz történetet egy tüdőrákos emberről (Riding to New York), karibi ritmusokat (Thunder) és a világ egyik legpozitívabb dalát (Scare Away the Dark), amivel ráadásul lehet ó-óztatni a közönséget vadul. Aki szereti a főként akusztikus hangszerekkel előadott számokat, Passengert vagy a folkot, az mindenképp jól fog szórakozni, a többiek meg hallgassák meg a 27-t, mert annak is tök jó a szövege.
Ha csak egy számra van időd: 27
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.