Dönci

A Rammstein valószínűleg legtöbb slágerét tartalmazó albumot hallgatjuk ma. Ez azt jelenti, hogy aki sosem hallgatta a zenekart, az is biztosan hallott pár dalt erről a korongról, például a Mein Teilt, a Keine Lustot vagy az Amerikát. És mindegyiket meg is éri meghallgatni. Sőt, a videókat is megnézni hozzá, bár azok több ízben elég felkavarók. Viszont a teljes lemezre érdemes odafülelni, mert akadnak rajta bőven finomságok (például a címadó vagy az utolsó két ballada). Sőt, ha valaki a zenekarral ismerkedik, ezzel a koronggal kezdje, mert ízig-vérig Rammstein, mégis befogadható.

Ha csak egy számra van időd: Ohne Dich

Lepa

Aki olvassa a blogunkat, már biztos ismeri pár albumát a Rammsteinnak – most a Mutter és a Rosenrot közötti, 2004-es lemezük van terítéken, és ennek megfelelően jól bele is illeszkedik a sorlemezek sorába. Nem kapunk semmi olyat, amire ne számítanánk a zenekartól (hacsak nem a Los bluesos alapjait, amelyek ráadásul akusztikusan szólalnak meg); amit viszont elvárhatunk, azt mind megkapjuk: kemény riffelgetés, még keményebb német nyelvtörők (hihetetlen, hogy mennyire illik a nyelv ehhez a műfajhoz), vicces szövegek (lásd: Amerika) és sejtelmes, de mégis könnyen emészthető dallamok, amelyeket hol szintik, hol vokálok hoznak be a sok zúzás közepette. Amúgy összességében ez az album talán poposabb, mint az eddig hallgatottak, nem annyira súlyos (lásd: Moskau), szóval az is tehet vele egy próbát, aki amúgy ódzkodik a gitárnyűvéstől meg a fémzenétől.

Ha csak egy számra van időd: Amerika