Lepa

Hadd kezdjem kivételesen egy negatívummal: én a mai napig nem nagyon tudom megszokni, hogy a 30Y szövegeiben rendszeresen a legváratlanabb helyeken érnek véget a sorok: ilyenekre végződnek egyes sorok, hogy „a”, „az”, „mert”, „hogy”, „hanem”, „vagy” stb. De ez olyan mennyiségben, hogy az már koncepció. Leszámítva ezt, csupa jót lehet elmondani a lemezről: a dallamok nem sablonosak, a hangzás jó, a hangulat egyszerre egységes és változatos, a hangszeres megoldások érdekesek. A lightosabb, laza hangulatú slágerek (Ágyéktól szívig) és a „megszokott”, kicsit borongósabb nóták (Rajzszöggel középre) egyaránt megtalálhatók – bár szövegileg sokszor az első kategória nótái is elég negatívak. Érdekes, hogy a zenekar talán legnépszerűbb és leghallgatottabb száma, a Bogozd ki csak az utolsó előtti helyet kapta a lemezen, viszont kifejezetten jól jön ott. Érdemes úgy eljutni odáig, hogy közben végigmegyünk a többin is.

Ha csak egy számra van időd: Ágyéktól szívig

Dönci

A 30Y második sor- és első stúdióalbumával igazán befészkelte magát a magyar alter rajongóinak szívébe, mert a Bogozd ki akkora sláger lett, amiről talán ők sem álmodtak. Nem véletlen egyébként, hogy sok dal a mai napig komoly magját képezi a koncerteknek. A hangzás jól meg van bolondítva elektronikával. Az egyetlen negatívum talán az, hogy a dobok úgy szólnak végig, mintha a fürdőszobában rögzítették volna őket. Visszhangosak nagyon. De a szövegek kreatívak, az ének egyedi, a basszus és a dob pedig nagyon jól megalapozzák a furcsán ívelt dalokat. Teljesen korrekt, élvezhető és okos darab. Aki bírja a magyar altert, annak kötelező a teljes lemezt, aki nem, az hallgassa meg a Rajzszöggel középre című felvételt, mert A) megtudható belőle, mire rímel a „permetszer”, B) szép emlékeket idéz a kazettás magnók koráról.

Ha csak egy számra van időd: Rajzszöggel középre