Dönci

A Sikító nők olyanok, mint annak idején a Hole volt. Csak jobbak. Jól elkapták a grunge fonalát, és húzós riffekkel megáldva (nem sikítanak, hanem) énekelnek. Az különösen jó, hogy háromtagú a zenekar, ezért csak dob, gitár és basszus van, viszont ebből nagyon jó melódiákat kerekítenek kellő slágerességgel, ami mégse lesz a main stream. Ami jelen pillanatban előny. Mindegyik dal különleges valamiért, vagy a riffek, vagy az ének, vagy a szöveg miatt. Szóval ez is egy teljesen kellemes hallgatnivaló akár háttérben, akár odafigyelve. Ismerkedéshez viszont a Broken Necket javaslom, mert talán az a leginkább slágeres hangvételű darab.

Ha csak egy számra van időd: Broken Neck

Lepa

Jó sok csalóka zenekarnév van a listánkon: ebben a trióban például csak a frontember nő, a másik két tag férfi. Viszont az énekes csaj nagyon nagy egyéniség: már a neve is vicces, Marissa Paternoster (gondoljuk el, hogy hangzana magyarul a Miatyánk vezetéknév). De nem ez a lényeg: új játszik a gitáron, mint kevesen a mezőnyben, hozzá pedig nagyon hülye, rezegtetett énekhangon tud énekelni (ami sokakat idegesíthet, de meg lehet szeretni), élőben majd’ meghal a színpadon, ráadásul ő rajzolja (festi?) az albumborítókat, szóval igazi multitálentum. A kőkemény riffelgetést és a zseniális nyivákolást is tartalmazó Ripe talán az egyik legjellemzőbb szám az albumról, hacsak nem a címadó mű; viszont a lightosabb, poposabb nóták kedvelőinek inkább a Hopeless című klipes nóta vagy a teljesen rádióbarát Wishing Well fog bejönni.

Ha csak egy számra van időd: Ripe