Dönci

A Heaven Street Seven méltó búcsút vett a közönségtől az utolsó lemezével. Az album gyakorlatilag két részre osztható. Az első 5 dal megmarad a szokásos, britpopból indult gitárzene vonalán, viszont a Rengeteg bor című felvételtől olyan ízes elektronikai hatások jelennek meg, amilyet csak a legjobbak tudnak az asztalra tenni. A legnagyobb sláger a „címadó” Nem elég, ahol visszaköszön az Edda, a Sziámi és a Prosectura szövegvilága is. Szűcs Krisztián szövegei vagy sokkal konkrétabbak, mint eddig, vagy még inkább balladisztikusak ezen a korongon, de az biztos, hogy zeneileg a legérettebb termése volt a formációnak. Sőt, akárki akármit mond, szerintem a Zselét a Mátrix ihlette. A 974-et pedig bevallottan a Tükör című Tarkovszkij-film. Egyébként a személyes kedvencem az a szám, ezért is javaslom azt.

Ha csak egy számra van időd: 974

Lepa

Az egyik leszimpatikusabb magyar alternatív rock (vagy ahogy ironikusan mondják, „egyetemi alter”) banda elvileg utolsó albumáról van szó a mai napon. Mindig szomorú, amikor egy tehetséges zenekar leteszi a lantot, de azért elég szép életművet hagytak maguk után, és már a kezdő A mi lányaink szépen illusztrálja, miért lehet szeretni őket: slágeres (de nem elcsépelt) dallamok, lüktető energia, okos, de nem túlbonyolított szövegek. Ráadásul a lemez minden hangján érződik, hogy legalább annyira hatottak rá a régi klasszikus zenekarok, akikre még lehetett táncolni is (nem írom le még egyszer a B betűs brit zenekar nevét), mint a későbbi britpop/indie vonulat. A Rengeteg bor címe legalább annyira jó, mint amennyire érdekes a new wave-es dallama és üteme, úgyhogy vagy azt, vagy a lenti slágert válasszák a lusták ismerkedésre, de ne hagyják ki a Dönci által javasolt 974-et se.

Ha csak egy számra van időd: Nem elég