Dönci

Akárki akármit mond, a System of a Down legjobb dala (a máig) utolsó lemezének utolsó felvétele, a Soldier Side. De most jól előreszaladtam. :) Bár nagyon erős felvételek vannak ezen a lemezen (főleg az első felében), mégis (nagyjából a Holy Mountainstől) jobban szétesik, mint testvérlemeze, a fél évvel korábbi Mezmerize. Viszont az tény, hogy bár egységet nem alkot a dalok összessége, mindegyik egy külön-külön kirándulás. Serj és Daron hangja tökéletesen kiegészítik egymást, a stílus- és tempóváltások a számokon belül pedig olyan elképesztőek, hogy tanítani kéne őket. Szóval az is hallgasson ilyet, akihez nem állnak közel a keményvonalas zenék. Bár a Soldier Side pont a lágyabbak közül való.

Ha csak egy számra van időd: Soldier Side

Lepa

Mi rosszat lehetne írni a System of a Downról? Nem sokat, hacsak valaki irtózik a keményebb műfajoktól. És mi jót lehetne, amit még nem mondtak el róla? Változatos, egyedi, okos, hangulatos, átütő erejű, profi, virtuóz, és még szövegileg is érdemes odafigyelni rá. Ilyen zenekarból egy születik egy évtizedben, és szerintem attól függetlenül mindenkinek ismernie kéne, hogy szereti-e a metalt vagy sem: a SOAD ugyanis jóval túlmutat a metalon. Ennyi műfajt és még a keleties-örményes hatásokat is belezsúfolni egy albumba/életműbe úgy, hogy nem egy totális kotyvalék lesz az egészből, az tényleg művészet. Nekem legjobban címadó, illetve a gyorsabb/vadabb, sok váltást tartalmazó nóták (Attack, Kill Rock ’n Roll) jönnek be legjobban a Hypnotize-ról (is), de aki a balladákat szereti jobban, az se marad kielégítetlenül, ha végighallgatja a lemezt: a rádióbarát Lonely Day pont neki írodott.

Ha csak egy számra van időd: Hypnotize