Lepa

Ez a Bloc Party első albuma, és a mai napig nem tudtak kilépni az árnyékából. Igaz, csak indie körökben, de akkorát robbant, hogy azóta is ezeket a számokat várja a legtöbb koncertlátogatójuk. Így hát egyszerre áldás és átok számukra, hogy a debüt ilyen erősre sikeredett. A hol a Cure-t (főleg énekhangilag), hogy az amcsi indie-bandákat, hol a punkosabb hatásokat idéző egyedi zenéjük egyből megjegyezhetővé tette őket. Kiemeltem már más albumaiknál is Kele Okereke karakteres énekhangját, de a dobosról még nem szóltam, pedig ő is zseniális futamokat és ritmusokat tol: hallgassuk csak meg a Luno pörgős, feszes változatosságát, és egyből meggyőződünk a tehetségéről. Amúgy számomra érdekes módon a Banquet a legnagyobb sláger a lemezről, pedig szerintem vannak rádióbarátabb dalok is rajta. Nekem a nyitó szám a kedvencem, ami csodásan építi fel magát, így szerintem minden idők egyik legjobb „karrierkezdő” száma.

Ha csak egy számra van időd: Like Eating Glass

Dönci

A Bloc Party egy nagyon kellemes zenekar. Az első lemezükön még nem üt át az az éteri hangzás, ami később jellemezte őket, viszont a lendület és a profizmus egészen biztos alapokon nyugszik itt is. Aki bírja a new wave-et és az alternatív gitárzenét, annak minden dal külön csemege lesz, hiszen hibátlan ízléssel prezentálják ezeket. És bár a „nincs új a nap alatt” jelszavát ők is érzik, ilyen kiváló stíluslenyomat nagyon kevés létezik. Igazából az a durva, hogy a legnagyobb slágerek a lemez elejére korlátozódnak, mégis a második fele sokkal átütőbb erejű. Ezért is innen választok majd.

Ha csak egy számra van időd: Price of Gas