Lepa

Minden idők minden filmzenéjének talán legikonikusabb, legismertebb darabja A csillagok háborúja (van még, aki így hívja?) c. film zenéje. Lehetne itt ódákat zengeni külön-külön is a témákról meg a film jelentőségéről; én inkább arra hívnám fel a figyelmet, hogy hallgassunk sűrűbben filmzenéket: háttérbe nagyon jó választás akár munka közben is. Arról nem is beszélve, hogy egy-egy pillanatra ilyenkor újra átéljük az adott film varázsát, és nem is kell hozzá képi megtámogatás. A főcímzenét mindenki ismeri, az Erő és a birodalom témáját is (nekem az Erőé a kedvencem), a Cantina Band pedig minden idők egyik legmókásabb jazzszáma (mondjuk ott kell a kép is). De van itt sok más gyöngyszem is; a végefőcím kellemesen kombinálja a fő témákat, szóval miért is ne nosztalgiáznánk azzal?

Ha csak egy számra van időd: The Throne Room and End Title

Dönci

És megintcsak visszatérünk a punk legnagyobb évébe. De nem csak a zene, hanem a filmtörténet is fejlődött ekkor, és új fejezetet nyitott a vizuális megoldások terén. Nehezen tudok elképzelni olyan embert, aki ne látta volna filmet, vagy ne hallotta volna legalább a főcímzenéjét. Ez máris azt mutatja, mennyire emblematikus John Williams témája, amelyet ehhez a science fictionhöz, űroperához, westernhez, vagy ki tudja, milyen műfajhoz írt. Viszont pont ezért nem a főcímzenét választom majd, hiszen sok egyéb finomságot is rejt a korong, akkor is, ha az ember nem kapcsolja őket jelenetekhez, elég meghallgatni a The Dune Sea of Tatooine/Jawa Sandcrawley című darabot, és máris egy különleges (valóban operába illő) helyszínre utazhatunk lélekben. Ezek után nem is lehet más a választottam.

Ha csak egy számra van időd: The Dune Sea of Tatooine/Jawa Sandcrawley – Medley