Dönci

Fogarasi Yonderboi László mindig is nagyon egyéni látásmóddal nyúlt az elektronikához, olyannyira, hogy remek hanszeres daraboknak hallatszódnak a legtöbbször ezek a felvételek, és csak akkor kapunk észbe, amikor meg-megdobban a basszus, vagy előtörnek a jedihangok. Az is jellemző, hogy az albumai első dala visszautal az előző lemez utolsó számára. Most sincs ez másként, a Sustainable Development kellőképp sötét versikével nyit. Ehhez képest viszont a korong egésze inkább a chill-out és a triphop határán mozog, semmint a dübörgő rave vagy techno vonalán, és nem kacérkodik a mélybe rántó sötétséggel annyit, mint amennyit az első dal sugallt. A leginkább slágeres felvételek a lemez közepén találhatók: az egymást követő She Complains, Roast Pigeon, Paint Hunting on the Wall és Bigger Than Anything négyese. Ezek közül javaslok majd valamit az egyszámosoknak. 

Ha csak egy számra van időd: Roast Pigeon

Lepa

Sok előadóról írtuk eddig, hogy nagyobb nemzetközi figyelmet érdemelne – nos, Yonderboi nemcsak érdemelné, hanem érdemli, ugyanis megvan neki. Egyike azon ritka előadóinknak, akiket nemzetközileg is (el)ismernek, ez a netes hallgatottsági adatain is látszik. Ami pedig a zenéjét illeti, mind a pörgősebb elektronikus, mind a chillout zenék kedvelői találnak rajta kedvenceket. Végig ritmusos, de nem tánczene: inkább elmélázós háttérzene hosszú utazásokra és magányos órákra (percekre). Ezen az albumon leginkább a női vokalisták dominálnak, így azoknak is tudom ajánlani, akik a szép hangú énekesnőkre buknak.

Ha csak egy számra van időd: Paint Hunting on the Wall