Lepa

Visszatér a vicces albumcímek és még viccesebb számcímek (A Collection of Poems About Water; A Man's Life Flashing Before His Eyes While He and His Wife Drive Off a Cliff into the Ocean) mestere, az of Montreal. Ami pedig az albumot illeti, szokták azt mondani, hogy ez a zenekar és az indie-pop műfaj saját Bors Őrmestere, hisz mind a csapongó, pszichedelikus hangulat, mind a folyamatos kísérletezés száz szállal köti a legendás Sergeant Pepperhöz. Egyetlen tragédiája e konceptlemeznek, hogy az archetípusánál bő 30 évvel később született, így abszolút anakronisztikus, és talán ezért nem futott be (meg azért, mert nem mindenki szereti a „pszichedelikus indie”-t…). A kezdő Old Familiar Way a címéhez hasonlóan még egész fogyasztható és hagyományos dallamokat tartalmaz, de utána olyan kalandra indulunk, ahonnan többé nincs visszaút, megváltozik a dallamvezetések lehetőségeiről alkotott prekoncepciónk. Mindig másfelé kanyarodik az ének, és más akkord lép be, mint aminek „kéne”. Komfotrzónájukat nem szívesen elhagyók a nyitó számmal próbálkozzanak, de aki szereti a Bors Őrmestert, annak ez az album is kötelező.

Ha csak egy számra van időd: My Favorite Boxer

Dönci

Az of Montreal ismét visszatér listánkra A vidám parádé című albumával. (Wait, what?) A hangzás egyébként olyan, mintha a The Beach Boys kettővel több bélyeget nyalt volna el a kelleténél, és kiélték volna, ami bennük ragadt a '60-as évekből. Nyilvánvalóan jó adag pszichedélia hatja át a dalszerkezeteket. Ennyire nyilvánvaló évtizedtévesztése Magyarországon az Ivan and the Parazolnak volt csak az elején. Ha valaki beteszi ezt a lemezt, egyáltalán nem jut eszébe, hogy ez ugyanakkor jött ki, amikor például a Californication. Egyébként elképesztően zseniális, ahogy a kaotikus hangzavarból melódiákat teremtenek (A Collection of Poems About Water), illetve ahogy zenéhez közelítenek. Aki megnézi a borítót, az nagyjából tudja, mit várhat. Aki bírta a The Beatles és kortársai kísérletezős groove-jait és loopjait, adjon egy esélyt ennek az albumnak is. A többieknek pedig a „címadó” mindent elmond.

Ha csak egy számra van időd: The March of the Gay Parade