Dönci Az Elefántnál említett Imi cimborám írt nekem egyszer egy SMS-t a SZIN fesztiválon, hogy menjek Esclin Syndóra. Kérdeztem: az mi? Mire ő: Olyan, mint a Portishead, csak jobb. És azért ebben a mondatában rejlik némi igazság. A triphop nem áll messze ettől a zenekartól, de sok…

  Lepa Térjünk vissza a punkhoz, azon belül is a keményebb, zúzós vonalhoz, azaz a dallamos hardcore-punkhoz. Egy vicces sztorival kezdeném: a Strike Anywhere énekese, Thomas Barnett egyszer azt nyilatkozta, a zenekar fotója azért nem látható a kiadványaikon, mert annyira csúnyák a…

  Dönci 2008-ban két nagy visszatérő zenekar volt az alternatív szcénában: a Portishead és a The Verve. Meggyőződésem egyébként, hogy 2008 két legjobb lemezét produkálták. A The Verve negyedik korongjával megmutatta mindazt, miért is alakulhatott ki akkora kultusz…

Lepa Kevés jobb albumkezdés van annál, mint amikor bekiabál valaki, hogy „Tánc!”, aztán kezdődik a – táncolható, a címhez hűen keringős – zene. Nagyon furcsa hangulata van a Mona Lisának: egyszerre keringő (kicsit mulatós, magyaros ízzel) és alternatív rock. Vicces és…

Dönci Ismét egy olyan zenekarba botlunk, akik stílusát indie-nek csúfolják. Jól vegyítik az elektronikát a hangszerekkel és a többnemű énekkel, így valószínűleg „modern rock” kategóriában indulhatnának Arany Zsiráfért. Egy tökéletesen táncolható, jó ritmusokkal…

  Lepa Az Oasisnek általában az első három (vagy csak az első két) albumát szokás klasszikusnak tartani, ez meg ugyebár a negyedik. Ugyanakkor, ha nem is éri el az első három lemez színvonalát, szerintem bőven befér ide, hiszen ezen is vannak csodás nóták: a Go Let It Out, a…

  Dönci A 2000-es évek elején több nagy dobás is történt a magyar alterpopban. Egyrészt megjelent a Belga és a hiperkarma első lemeze, másrászt feltűnt a színen az Emil.Rulez! is a jazzbe, bluesba, soulba oltott muzsikájával, lehengerlően vicces és kreatív szövegekkel…