Lepa

Az Oasisnek általában az első három (vagy csak az első két) albumát szokás klasszikusnak tartani, ez meg ugyebár a negyedik. Ugyanakkor, ha nem is éri el az első három lemez színvonalát, szerintem bőven befér ide, hiszen ezen is vannak csodás nóták: a Go Let It Out, a Beatles „indiai” korszakát idéző Who Feels Love? és a Gas Panic! például alapvetőek. A hangzás kicsit kevésbé gitárközpontú, mint az eddigi albumokon (az ezt megelőző Be Here Now-n amúgy is kicsit túltolták a gitárnyűvést), viszont megjelentek mindenféle különleges effektek, színesedett a hangszerelés. Szóval ők is kísérletezéssel kezdték az új évezredet (vagy fejezték be a régit), és szerintem jól sült el a dolog, rájuk fért már. Talán ez az első olyan album, ami előrevetíti a későbbi, Oasis utáni szólókarrierjüket, és utólag ezért is érdekes lehet a Gallagher-srácok karrierjét követőknek.

Ha csal egy számra van időd: Who Feels Love?

Dönci

Az Oasisről is mindenki hallott, sőt azok is ismerik a slágereiket, akik sosem tudták, hogy ismerik. A Go Let It Out vagy a Who Feels Love? az indiai beütésével mindjárt olyan számok, amik azért így vagy úgy eljutottak a hallgatókhoz. Az biztos, hogy egy szuggesztív és tehetséges zenekar volt a maga idejében. A testvérpár (amikor még beszélőviszonyban voltak) jól kiegészíette egymást, Liam hangja és a Noel dala úgy találkoztak egymással, ahogy Kukoricza Jancsi Iluskával, hogy egy pödrös bajszú hasonlattal éljek: a Gas Panic! is jó példa erre. De amúgy Liam sem „csak” énekes, mert a Little James az egyik legerősebb felvétel az albumon, és azt meg ő írta, szóval lehet kardoskodni egyik vagy másik mellett, de nem biztos, hogy érdemes. Szeressük a zenéjüket, a személyiségeiket meg tegyük félre (lásd még: Morrissey). :) Aki ismerkedik a zenekarral, annak a Who Feels Love?-ot ajánlom, de a legjellemzőbb szerintem a Gas Panic!, úgyhogy ez lesz a választottam.

Ha csal egy számra van időd: Gas Panic!